A tőkeakkumuláció mechanikája
A tőkeakkumuláció definíció szerint a jövedelem azon részének elkülönítése, amely nem kerül azonnali felhasználásra fogyasztási cikkek beszerzésére. Ez a folyamat nem érzelmi döntés, hanem egy matematikai kényszerpálya, amely során a likviditási felesleget egy elkülönített tárolóegységbe (számlára vagy eszközbe) irányítjuk. A mechanizmus célja a kritikus tömeg elérése, amely lehetővé teszi a nagy volumenű tranzakciókat adósság bevonása nélkül.
A folyamat során a VEP fenntartása érdekében figyelembe kell venni az Inflációs Együtthatókat. Amennyiben az akkumulációs ráta alacsonyabb, mint a pénzromlás üteme, a rendszer negatív hatékonysággal működik. A sikeres algoritmus alapfeltétele a bemeneti áramlás (bevétel) és a kimeneti áramlás (kiadás) közötti differenciál állandó növelése.
- Statikus Likviditás
- Az a tőkeösszeg, amely azonnal hozzáférhető, de nem vesz részt az értéknövelő ciklusokban.
- Dinamikus Akkumuláció
- Folyamatos, automatizált tőkeátcsoportosítás a megtakarítási modulba a kifizetési ciklusok előtt.